A burgonya ma már világszerte az egyik legnépszerűbb és leggyakrabban fogyasztott élelmiszer, amely szinte minden nemzeti konyhában helyet kapott. Nehéz elképzelni nélküle az európai étkezést, legyen szó püréről, sült krumpliról vagy rakott ételekről. Mégis, a burgonya története nem mindig volt ennyire dicsőséges – sőt, évszázadokon keresztül gyanakvással, megvetéssel és vallási ellenérzéssel viszonyultak hozzá. Miért hitték, hogy a burgonya az ördög növénye? És hogyan sikerült mégis a világ egyik legfontosabb táplálékává válnia?
Amerikai gyökerek és európai bizalmatlanság
A burgonya (Solanum tuberosum) eredetileg a mai Peru és Bolívia magasföldjeiről származik, ahol az inkák már több ezer évvel ezelőtt is termesztették és szárított formában (chuño néven) tárolták. Európába a 16. század közepén érkezett spanyol felfedezők közvetítésével, akik különös gumókat hoztak vissza az Újvilágból. A növényt először Spanyolországban és Itáliában próbálták termeszteni, de csak lassan terjedt el a kontinensen.
A bizalmatlanság számos forrásból táplálkozott. Egyrészt a burgonya – akárcsak a paradicsom – a burgonyafélék családjába tartozik, amely több mérgező növényt is magában foglal. A burgonya levelei és zöld részei valóban tartalmaznak szolanint, egy természetes, de mérgező vegyületet, így a teljes növény fogyasztása veszélyes lehet, ha nem megfelelően készítik el.
Másrészt az emberek idegenkedtek a növénytől, mivel a Biblia nem említi a burgonyát, és ez a középkori keresztény társadalmakban súlyos érvnek számított egy új élelmiszer ellen. Úgy gondolták, amit Isten nem említ, az gyanús – különösen, ha föld alól kerül elő, mint a burgonya gumója. Az ilyen ételeket gyakran kapcsolatba hozták az ördöggel vagy boszorkánysággal.
A „gonosz gumó” és az éhezés paradoxona
Franciaországban és Németországban különösen erős volt a gyanakvás a burgonyával szemben. Voltak, akik úgy hitték, a növény lepra és más betegségek okozója, mivel az első fogyasztók között gyakran szegények és betegek voltak, akik más táplálék híján kényszerültek burgonyát enni. A lepra elleni félelem különösen erős érv volt a középkorban, ezért több helyen be is tiltották a burgonyatermesztést.
Közben az európai lakosság gyorsan növekedett, és az élelmiszerhiány egyre súlyosabbá vált. A gabonafélékre épülő étrend sokszor nem tudta fedezni az emberek energiaszükségletét – főleg a hideg éghajlaton, ahol a terméshozam ingadozó volt. A burgonya viszont ellenálló volt, kevés földet és gondozást igényelt, és gazdag tápanyagforrásnak bizonyult.
A felvilágosodás és a propaganda szerepe
A burgonya elfogadottságához komoly társadalmi és politikai kampányokra volt szükség. A 18. században a felvilágosodás eszméit követő tudósok és uralkodók egyre inkább támogatták a burgonya elterjesztését, mint az éhínségek elleni lehetséges megoldást.
Az egyik legismertebb példa Antoine-Augustin Parmentier francia gyógyszerész esete, aki a hétéves háború idején porosz hadifogságba esett, és ott szinte kizárólag burgonyán élt. Hazatérve Franciaországba, missziójának tekintette, hogy a burgonyát elfogadtassa a francia néppel. Még XVI. Lajos király is támogatta, és a versailles-i udvarban egyenesen divattá vált a burgonyavirág viselése a ruhán. Parmentier híres fogadásokon kizárólag burgonyából készült ételeket szolgált fel, amelyeken állítólag Benjamin Franklin is részt vett.
Más országokban is hasonló, „felülről irányított” kampányokra volt szükség. Poroszországban például II. Frigyes király parancsba adta a parasztoknak, hogy termesszenek burgonyát, és büntetést is kiszabott a mulasztókra. Az emberek először ellenálltak, de amikor látták, hogy a katonák őrzik a „királyi” burgonyaföldeket, azt gondolták, hogy az értékes növény – és elkezdték lopni, majd maguk is termeszteni.
A nagy áttörés: a 19. századi élelmiszerforradalom
A 19. század közepére a burgonya már szinte minden európai országban elterjedt, különösen az alsóbb társadalmi rétegek körében. Egy hektárnyi burgonyaföld akár négyszer-ötször annyi embert képes volt eltartani, mint ugyanakkora gabonatermés – ez forradalmasította a táplálkozást.
Azonban a burgonya túlzott elterjedése is veszélyeket hordozott. Írországban például a 19. században a lakosság nagyrészt egyetlen burgonyafajtára támaszkodott. Amikor egy gombás fertőzés (Phytophthora infestans) megtámadta a termést, az egész országot súlyos éhínség sújtotta (1845–1849), amely közel egymillió ember halálát okozta, és további milliókat kényszerített kivándorlásra.
Kiemelt kép: Unsplash