Ma már aligha képzelhető el az olasz konyha paradicsom nélkül: pizza, tészta, szószok, saláták – mindenütt ott van ez a lédús, ízes gyümölcs. Mégis, néhány évszázaddal ezelőtt Európában sokan úgy gondolták, hogy a paradicsom veszélyes, sőt: mérgező. Hogyan alakulhatott ki ez a furcsa tévhit? És mi kellett ahhoz, hogy a paradicsom a gyanús növényből a mediterrán gasztronómia sztárjává váljon?
A paradicsom eredete: Amerika ajándéka
A paradicsom a mai Dél-Amerikából származik, és már több ezer éve termesztették az azték és inka kultúrákban. Az aztékok „xitomatl” néven ismerték, ami nagyjából „duzzadt gyümölcsöt” jelentett. Az európaiak a 16. század elején találkoztak először vele, amikor a konkvisztádorok visszatértek az Újvilágból – és a paradicsomot is magukkal hozták Spanyolországba és Portugáliába.
Elsőként dísznövényként terjedt el a mediterrán kertekben: élénkpiros gyümölcsei és egzotikus megjelenése miatt különlegesnek számított. Azonban sokáig nem fogyasztották ételként – ennek pedig több oka is volt.
A paradicsom és a halálos rokonság
Az egyik legfontosabb oka a gyanakvásnak a paradicsom botanikai hovatartozása volt. A növény ugyanis a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozik, amelybe olyan mérgező fajok is beletartoznak, mint a nadragulya (Atropa belladonna) vagy a maszlag.
Sok európai azt gondolta, hogy a paradicsom is hasonlóan veszélyes lehet, mivel a növény szára, levele és zöld termése valóban tartalmaz szolanint, egy enyhén mérgező alkaloidot. Ez megalapozott biológiai tény, de a teljesen érett paradicsom gyümölcséből ez a vegyület szinte teljesen eltűnik, így az érett paradicsom fogyasztása teljesen biztonságos.
Az arisztokraták mérgezése: tény vagy legenda?
Egy másik tényező, amely hozzájárult a paradicsom rossz híréhez, a 17. századi arisztokraták körében terjedt el. A legenda szerint többen is megbetegedtek vagy meghaltak paradicsomevés után – ez azonban nem a gyümölcs hibája volt.
A nemesi családok ekkoriban ónnal bevont tányérokból ettek, amelyek a paradicsom savasságával reakcióba lépve ólmot oldottak ki az edényből. A lassú ólommérgezés gyakori volt a gazdagok körében, akik gyakran fogyasztottak savas ételeket, anélkül hogy tudták volna, mi okozza a tüneteket. Így a paradicsomot – tévesen – tették felelőssé a megbetegedésekért.
„Szerelem almája” vagy „mérgező gyümölcs”?
A paradicsomnak számos elnevezése is árulkodik a korabeli nézetekről. Olaszul „pomodoro” (aranyalma), franciául pedig „pomme d’amour” (szerelem almája) volt az egyik elnevezése, ami azt sugallta, hogy erotikus hatást tulajdonítottak neki. Ezzel szemben más nyelvterületeken gyanús, ismeretlen, „ördögi” gyümölcsként tekintettek rá.
A nép ajkán sokáig a paradicsom megmaradt egy egzotikus, de potenciálisan veszélyes növényként, amit jobb nem megkóstolni – különösen, ha semmi sem bizonyítja, hogy valóban ártalmatlan.
A megváltás: a mediterrán konyha forradalma
A 18. század végén kezdődött meg a paradicsom igazi gasztronómiai diadala. Elsősorban Nápoly környékén kezdték el komolyan termeszteni és konyhai alapanyagként használni. Az első receptek paradicsomszósszal készülő tésztákhoz és pizzákhoz kapcsolódnak – ekkoriban született meg az az olasz konyha, amit ma is ismerünk.
A paradicsom könnyen termeszthető, bőtermő és gazdag C-vitaminban, így gyorsan elnyerte a szegényebb rétegek tetszését is. A 19. századra már egész Európában és Észak-Amerikában is kedvelt zöldségalapanyag lett.
Kiemelt kép: Unsplash